A jóga egy olyan keleti bölcselet, ami ma már az egész világon ismeretes, mint ahogy a mandalákkal is számos kultúrában találkozhatunk. E két, sokat mondó szó összekapcsolásával egész különöset kapunk. A mandala jóga nyomatékosítja azt, amit az előbbi szimbolizál és az utóbbi képvisel. A jóga a szanszkrit judzs tőből formálódott, ami egyesülést, összekapcsolást jelent.

Ezt többféleképpen lehet értelmezni. Elsődlegesen az Istennel való egyesülésre utal, másodszorra pedig a test, az elme és a lélek összekapcsolódását értjük a jóga elnevezés alatt. A jóga olyan „eszköz’, amivel a végső célt is el lehet érni, ami a születés és a halál körforgásából való kilépést jelenti. A mandala jóga Istennel függ össze. A jógázás egy eszköz segítségével történik: istenségek képi ábrázolásával. Egy ősi mondás szerint Isten egy olyan kör, aminek a középpontja mindenhol jelen van és a határa sehol sincs.

A mandala szó, akárcsak a jóga szó is, a szanszkrit nyelvből ered és mágikus vagy szent kört jelent és aminek három fontos része van. A mandala jóga többszörösen is az összekapcsolódásra mutat, ugyanis a belső és külső világ, az Isten és az ember, a test és a lélek, az élet és a halál összefonódására irányul. A mandala jóga tehát még mélyebb értelmezést ad annak, amit el tudunk érni a tudatos és szeretetteljes önépítkezéssel, önfejlesztéssel. A mandala tulajdonképpen mindenben ott van, a kristályszerkezetekben, a virágok és növények keresztmetszetében, sőt, még az íriszünk is egy csodálatos mandala.